Úgy tűnik, a népi bölcsesség tökéletesen kifejezi a mostani hazai helyzetet is. A MALÉV minapi csődjével kapcsolatban siralomház hangulat alakult ki. Politikusok, a média és a szélesebb közvélemény is tragikus eseményként prezentálja csődjét, „elévülhetetlen” érdemeit hangoztatja.

A globális pénzügyi és gazdasági válságot követő, 2009 novemberében kezdődött szuverén adósságválság, amely a szuverén adósok, azaz az államok fizetőképességének veszélybe kerülését jelöli, felszínre hozta a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) intézményi gyengeségeit.

A devizahitelek rögzített árfolyamon való végtörlesztése révén a PSZÁF adatai szerint 160 ezer, piaci árfolyamon több mint 1200 milliárd forint értékű szerződés lezárására került sor, melyért azonban az érintetteknek kevesebb, mint 900 milliárd forintot kell fizetniük.

A költségvetési politika előreláthatóságának a hiányát mutatja, hogy a 2011-es költségvetés végrehajtása során többszörösen és jelentősen módosították a célokat, sőt az utoljára tavaly decemberben megváltoztatott előirányzatokhoz képest is komoly eltérések jelentkeztek.

2012 elején Magyarország az elmúlt hat évben már harmadszor néz pénzügyi-finanszírozási válság elé.

Hogy a terv helyes célokat tűz-e ki, az lehet vita tárgya. Az azonban érthetetlen, hogy miért hoztak ezzel ellentétes hatású intézkedéseket.

A „nemzeti ügyek kormánya” időt és fáradtságot nem kímélve küzd az államadósság növekedése ellen. Ennek keretében a költségvetés bevételi oldalán újabb és újabb adókkal, elvonásokkal „édesíti” meg a honpolgárok életét, hiszen mindenkinek ki kell vennie részét az „országmentő” csomagból.