Az Európai Uniót nem segíti kilábalni a válságból az a módszere, hogy a jókat bünteti, a gyengén teljesítőket pedig jutalmazza – vélekedett a miniszterelnök egy múlt heti rendezvényen; hozzátéve, hogy így egy vidéki kócerájt sem lehetne elvezetni. Mindezzel a kohéziós alapok egy részének jövőre fenyegető befagyasztásának igazságtalanságára utalt.
De tényleg a jók közé tartozik Magyarország? A külső egyensúlyban 2009 óta igen, semmi másban nem! A folyó fizetési mérleg néhány évvel ezelőtt még kritikus szintű hiánya az utóbbi három évben a GDP 1-2%-a közötti többletté változott. Ez az adat meglehetősen előkelő helyre, a tagországok első harmadának végére sorolja Magyarországot. A GDP-arányos külkereskedelmi többletben pedig Németország és Hollandia után bronzérmesek vagyunk. Ennyi a jó hír.
A belföldi kereslet a pénzügyi válság óta több mint 11%-kal csökkent. A beruházások ebben a három évben 25%-kal estek vissza, a lakosság fogyasztása pedig 8%-kal. Az európai országok nagy többségében, a régiós országok mindegyikében ennél kisebb visszaesés ment végbe. Nálunk három év alatt közel 4%-kal esett a GDP, az EU és a régiós országok teljesítménye ennél sokkal jobb volt. Tavaly is, ha a kedvező időjárás következtében nem lett volna kiugró a mezőgazdasági termelés növekedése, az EU átlagát minimálisan meghaladó, 1,7%-os GDP-növekedés közel 1 százalékponttal elmaradt volna az európai átlagtól.
2012 januárjában az EU-tagállamok közül Magyarországon volt kiugróan a legmagasabb az infláció (csaknem 1 százalékponttal magasabb, mint a második helyezett Észtországban). Nálunk volt a legmagasabb a jegybanki alapkamat – noha még így is elmaradt a piaci várakozásoktól -, s a nemzeti valuta árfolyam-ingadozása (2012 első két hónapjában 324 és 286 forint/euró között, vagyis jóval 10% feletti mértékben változott). Az állampapírok esetenként még tartósan finanszírozhatatlan hozamok mellett sem voltak értékesíthetők.
Az államháztartás valós hiánya 2011-ben nem csökkent, hanem emelkedett. Az un. strukturális deficit – amely figyelmen kívül hagyja az egyszeri és konjunkturális hatásokat, például az államosított magán-nyugdíjpénztári vagyont – ugyanis nemhogy nem csökkent, de emelkedett (6% közelébe). Ez nemcsak kiugróan magas érték, de a változás iránya is teljesen ellentétes az európai trenddel. Ráadásul még így sem sikerült élénkíteni a gazdaságot, sőt a nemzetközi bizalmatlanság légkörében az államadósság csökkentésére fordított nyugdíjpénztári vagyon hatását semmivé tette a forint gyengülése. A nagy adócsökkentési igyekezet nyomán 2012-re magasabb lett az adószint a 2010-esnél.
Szóval ki és hogyan vezeti azt a vidéki kócerájt?
