Az „elmúlt 8 év” és a „majdnem elmúlt 8 év” – A mezőgazdaság teljesítménye

A GKI Zrt. cikksorozatot indított, amelyben áttekinti Magyarország fejlődését négy kormányzati cikluson keresztül. Ahol lehet, ott a környező országokhoz képest is megvizsgáljuk, hogy hol tartunk. Jelen elemzés célja, hogy bemutassa, hogyan alakult Magyarország és a környező néhány EU tagország mezőgazdasági termelése 2002 – 2016 között.
A cikk innen tölthető le.

Az „elmúlt 8 év” és a „majdnem elmúlt 8 év” – Növekedés

A GKI Zrt. cikksorozatot indít, amelyben áttekinti Magyarország fejlődését négy kormányzati cikluson keresztül. Ahol lehet, ott a környező országokhoz képest is megvizsgáljuk, hogy hol tartunk. Az elemzések során végigvesszük a fő makrogazdasági mutatók alakulását, illetve a különböző „felhasználások” hatékonyságát (szociális szféra, oktatás, egészségügy, demográfia). Jelen elemzés célja, hogy bemutassa, hogyan alakult és várhatóan hogyan alakul Magyarország és a környező néhány EU tagország növekedése, GDP-je 2002-2018 között. Bemutatjuk azt is, hogy az elért fejlődés mire volt elég. Az idei és a 2018-as előrejelzések forrása az Európai Bizottság, kivéve Magyarországot, ahol a GKI számai szerepelnek.

A cikk innen tölthető le.

A látszat csal

Az államadósság-csökkenés 2010-hez képest 2016-ra a GDP mintegy 6,5 százalékpontnyi összegét tette ki, ezt akár az Összefogás az államadósság ellen alcímű Széll Kálmán-terv sikereként is el lehetne könyvelni. Persze csak akkor, ha nem tudnánk, hogy a közben államosított magánnyugdíjpénztári vagyon értéke önmagában nagyobb volt ennél, vagyis az adósságcsökkenés nem a gazdaság belső mozgásának, a reformoknak az eredménye. Ha pedig az Eximbankot és az MNB alapítványait is az államháztartáson belülre kellene sorolni, az még kedvezőtlenebbé tenné az államadósság megítélését.

Karsai Gábor írása a Világgazdaság 2017. október 27-i számában.
A cikk itt érhető el.

Bérunió kontra szociális dömping

Az elmúlt hetekben találkozni látszott két, első pillantásra igencsak különböző politikai törekvés. Az egyik a Jobbik béruniós kezdeményezése, melynek leegyszerűsítve “egyenlő munkáért egyenlő bért” jelszavával politikai hovatartozástól függetlenül sokan szimpatizálnak az új és viszonylag szerény EU-tagállamokban. A másik törekvés a “nyugatiaknak” a “szociális dömping” – vagyis az új EU-tagállamok alacsonyabb bérszínvonala és szociális juttatásai okozta versenyelőny – elleni fellépése.

Karsai Gábor írása a Világgazdaság 2017. szeptember 1-i számában.
A cikk itt érhető el.