A gazdasági elemzések, előrejelzések világszerte – s az Európai Unióban különösen – intenzíven hasznosítják a vállalati és lakossági várakozásokra vonatkozó információkat. A GKI Zrt. 1993 februárja óta szervez lakossági, 1996 januárja óta üzleti felméréseket.
A vállalati felméréseken alapuló konjunktúra-kutatás a második világháborút követően terjedt el a világgazdaság fejlett régióiban, elsősorban Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. E módszer lényege, hogy a vállalatvezetőket rövid, könnyen kitölthető kérdőívekkel keresik meg. A kérdések általában nem számszerű információkat kérnek, hanem a helyzetértékeléseket és várakozásokat egy háromfokozatú skála mentén mérik (például a készletek színvonalát a menedzserek magasnak, átlagosnak vagy alacsonynak minősíthetik). A kérdésekre adott nem számszerű válaszokat megfelelő matematikai eljárások segítségével számszerű eredményekké lehet transzformálni. A kapott válaszokat könnyen és gyorsan lehet összegezni, az egyes vállalatok által adott esetlegesen téves információk nem okoznak komoly gondokat, ellentétben a hivatalos statisztikai adatgyűjtésekkel. A felmérési eredmények – a válaszok visszaérkezését követően – rövid idő alatt publikálhatók. Az egyes kérdésekre adott válaszok átlagolásából állnak elő az üzleti bizalmi indexek.
E felmérések területén alapvetően két “iskola” alakult ki. Az egyik az iparvállalatok beszerzési gyakorlatát, illetve annak változásait tekinti az üzleti ciklus alakulását legjobban jellemző tényezőnek. Ennek megfelelően a vállalati beszerzési menedzsereket keresik meg kérdőíveikkel, s az ő válaszaikból állnak elő a beszerzési indexek. Ez a kutatási irány elsősorban az Egyesült Államokban népszerű. A másik irányzat a vállalatok első számú vezetőinek válaszaira kíváncsi, s kérdőíveiken az üzletmenet, a termelési (forgalmi) és foglalkoztatási kilátások, a készletek és a rendelésállományok megítélésre vonatkozó kérdések szerepelnek. Ez a kutatási módszer Nyugat-Európában általános, de a rendszerváltó közép- és kelet-európai országokban is a legelterjedtebb. Az EU tagállamaiban az ipari felmérések története a leghosszabb, de már az építőipar, a kereskedelem és a szolgáltató szféra területén is több évtizede szerveznek megkérdezéseket. A lakossági felmérések múltja is sok évtizedes, céljuk a fogyasztók gazdasági közérzetének és várható költési magatartásának feltérképezése. Az európai gazdasági térség üzleti és lakossági felméréseit az Európai Bizottság illetékes részlege, a Közgazdasági és Pénzügyi Igazgatóság koordinálja, e program magyar résztvevője a GKI Gazdaságkutató Zrt.
A GKI 1996 januárja óta szervez havonta üzleti felméréseket az ipar és a kereskedelem, negyedévenként az építőipar területén. A szolgáltatói szférára vonatkozó negyedévenkénti kutatások 1998-ban kezdődtek. 2002 januárja óta az építőiparban és a szolgáltatások területén is havi a megkérdezések gyakorisága. A felmérések ütemezése, a feltett kérdések, az értékelési és publikálási eljárások megfelelnek az uniós gyakorlatnak, ennek betartását az EU szakértői rendszeresen ellenőrzik. Az adatgyűjtés módszerei: telefonos interjúk, postai önkitöltős kérdőívek illetve online kitöltő felület használata. A GKI havonta mintegy 5500 20 fő felett foglalkoztató, jogi személyiségű vállalkozást keres meg, amelyek közül általában 1000-1200 válaszol. A válaszadási arány (18-25%) alacsonyabb az EU-átlagnál, de a volt szocialista országok sorából nem lóg ki. A kapott válaszok ágazati és regionális szempontból kielégítően reprezentáltak, azaz a magyar gazdaság vizsgált ágazatainak területi és szektorális szerkezete nem tér el lényegesen a mintabéli arányoktól. Nem mondható el ugyanez a méretszerkezetről: a kisvállalkozások sokkal kevésbé hajlandóak információkat közölni magukról, mint a közepes és a nagyobb cégek. Ez utóbbi nem feltétlenül hátrányos a kutatási eredmények érvényességét illetően, hiszen a közép- és nagyvállalatok súlya a legtöbb területen meghatározó a magyar gazdaságban. A válasz-minták homogenitása mind vállalatméret, mind ágazati szempontból kielégítő. Ez azt jelenti, hogy az egymást követő felmérések során a minták belső megoszlásai nagy stabilitást mutatnak, ami felettébb kedvező, hiszen az eredmények értelmezésekor nem kell “bajlódni” a szerkezet változásából adódó hatásokkal. A lakossági felméréseknél megszokott és megkívánt (kor, nem, iskolai végzettség szerinti) reprezentativitás az üzleti felmérések esetében nem ilyen egyértelmű, a vállalati szféra “egyedei” ugyanis sokkal kevésbé “hasonlítanak” egymásra. Az EU előírásai ezen a téren nem túl szigorúak, a stabilitásra nagyobb súlyt fektetnek, mint a reprezentativitásra. Ezt az indokolja, hogy a tag és a tagjelölt országok gazdasági szerkezete, fejlettsége és mérete merőben eltérő.
A fogyasztói felmérések a GKI szervezésében 1993 februárja óta havonta folynak Magyarországon. A megkérdezett ezer személyt kérdezőbiztosok keresik fel, a válaszadási arány közelíti a 100%-ot. A kiválasztott minta nem, kor, iskolai végzettség és településtípus szerint reprezentatív. A minta-elemszám megítélésekor célszerű figyelembe venni, hogy Németországban háromezer embert kérdeznek meg.
A felmérések során használt kérdőívek az alábbiak: