A látszat csal

Az államadósság-csökkenés 2010-hez képest 2016-ra a GDP mintegy 6,5 százalékpontnyi összegét tette ki, ezt akár az Összefogás az államadósság ellen alcímű Széll Kálmán-terv sikereként is el lehetne könyvelni. Persze csak akkor, ha nem tudnánk, hogy a közben államosított magánnyugdíjpénztári vagyon értéke önmagában nagyobb volt ennél, vagyis az adósságcsökkenés nem a gazdaság belső mozgásának, a reformoknak az eredménye. Ha pedig az Eximbankot és az MNB alapítványait is az államháztartáson belülre kellene sorolni, az még kedvezőtlenebbé tenné az államadósság megítélését.

Karsai Gábor írása a Világgazdaság 2017. október 27-i számában.
A cikk itt érhető el.

Széll-el szemben

A nyár egyik kedvezőtlen makrogazdasági adata volt, hogy a GDP-arányos bruttó államadósság az idei első félév végén ismét megközelítette a 80 százalékot. A 79,6 százalékos arány 2 százalékponttal volt magasabb az első negyedévi, és 2,7 százalékponttal a 2014 véginél. Ráadásul ha visszagondolunk arra, hogy a Széll Kálmán-terv alapján 2011-ben kidolgozott – az államadósság elleni harcot középpontba állító – konvergenciaprogram a 2010. évi 80 százalék körüli arány után 2015-re 64 százalékos adósságrátát prognosztizált, a helyzet még elszomorítóbb. /Karsai Gábor/ (Megjelent a Világgazdaság 2015. szeptember 15-i számában.) Karsai Gábor

A teljes cikk elérhető itt.